Egy kedves barátom fém célokat gyárt, sportolók szórakozni vágyók, illetve lőterek veszik a célokat, amikre nagyon élvezetes a gyakorlás, és az élménylövészetek izgalmi fokát is komolyan meg tudják dobni, ezek a célanyagok. Most egy kimondottan aljas célt kaptam tőle, hogy teszteljem, illetve a tréningeimen használhassam. Már ránézésre is körmönfont a technikája, de az első próba után rájön az ember, hogy kicsit rá kell még gyúrnia a lőkészségére. A Texas csillag egy jól megbonyolított verzióját alkotta meg, ami valóban komoly kihívás külön feladatként is, illetve egy feladat sorba betéve is! Kíméletlenül az arcunkba vágja, hogy ha nem vagyunk a toppon. Igazából azoknak ajánlom akik valóban fejlődni szeretnének, akik a lövészettel kompenzálni szeretnének, azok felejtsék is el, mert csak bosszúság forrása lehet ez a cél.

Az a megtiszteltetés ért, hogy a GOLBALARMS  jóvoltából birtokba vehettem egy vadonat új, SIG SAUER P 320 XFIVE- ot, a Sig család egyik legfiatalabb fegyverét. A fegyver sport célra került kialakításra, viszont hozza azokat a paramétereket is, amik  nagyon hatékony önvédelmi fegyverré is tehetik. Az első lövéseknél picit meglepődtem, hogy kemény a sütése, viszont 50 - 60 lövés után, már komolyan érzékelhető volt a sütés finomodása, most 650 lövésnél viszont, kimondottan finom, sportos lett a sütés, úgy, hogy közben az elsütési erő nem lett veszélyesen kicsi! A legnagyobb értéke abban rejlik az eszköznek, hogy valamilyen eljárással a gyártó eltüntette az elsütő szerkezetben lévő felkeményedési pontot! Ezen a felkeményedési ponton történő billentyű átfordítás okozza a legtöbb lövész hibáinak 95 % - át! Ez a hibaforrás, gyakorlatilag ezen a fegyveren megszűnt! Aki magáénak tudhat egy ilyen eszközt, az jó eséllyel igen gyorsan jó eredményeket hozhat. Itt viszont nagyon óvatosnak kell lennie a lövésznek, mert itt a fegyver technikai megoldása dolgozik helyette, ha elhiszi, hogy tud lőni, közben mégsem, kellemetlen meglepetés érheti egy másik típus használatakor. Mindenképpen tanuljunk meg rendesen lőni, és csak akkor támaszkodjunk a technika segítségére, ha már a képességeink végére jutottunk, ha viszont beruházunk egy ilyen fegyverre, ne bízzuk el magunkat az esetleges jobb eredményektől.

Ez a kérdés sokszor felbukkan és jogosan érdekli is a lövészek nagy százalékát. A lőfegyverek esetében, nagyon pici idők is nagyon nagy jelentőséggel bírnak. Gyakorlatilag minden idő amit nem lövéssel tölt a lövész egy szituációban, az bizony elvesztegetett idő, ami akár az életébe is kerülhet. A videóban igyekszem nagyjából bemutatni, hogy 3 lövés esetén is mekkora idő elcsúszáshoz vezethet, ha az ember nem a megfelelő technikát alkalmazza. Felvetődik a kérdés, hogy mi van ha " véres, saras " kézzel kell lőni, nem csúszik-e le az új a szánakasztóról? Ilyenkor vissza kérdezek, hogy tud-e valaki nekem embert mutatni sportolói, illetve önvédelmi, de akár szolgálati felhasználók közül, aki szembesült már a " sáros véres " kéz problémájával? Teszteltem már latyakban, sárban ( vérben még ugyan nem ) fegyvert, és egy alkalommal sem volt ilyen jellegű probléma. Lehet ilyen probléma? Lehet, igen, de abszolút nem jellemző! A szűk időbeli mozgástér, viszont napi probléma a versenyzőknél illetve a szolgálati és önvédelmi célú felhasználók esetében. A videó igyekszik szemléletesen bemutatni a problémát, illetve a megoldást.

Ez az anyag azoknak igyekszik segítséget nyújtani, akik a szituációs lövészettel szeretnének foglalkozni. Szeretném ezt a műfajt is közelebb hozni a lövészekhez, illetve igyekszem pár jó tanácsot megfogalmazni, amivel sok " vakvágányra futást " illetve baleseti veszélyforrást el lehet kerülni! Ez a műfaj szerintem eleve nagyobb népszerűségnek örvend, mint a statikus versenyszámok, de sokkal több veszélyt és kudarcot hordoz is magában! A feeling vadászok gyakorlatilag számolatlanul lövik a lőszert, de valós gyakorlati tapasztalatot, csak a jól felépített edzés tervvel lehet szerezni. Itt is fontos a fokozatosság elve, illetve minden edzés előtt a " ráhangolódás " is fontos szerephez jut.